Katolikus Házasság






A házasságot Isten alkotta:

"Azután így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.
...
Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját s a helyét hússal töltötte ki. Ezután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és az emberhez vezette."
(Ter 2,18-22)

Ez a bibliai történet hangsúlyozza: férfi és nő összetartozása a házasságban Isten akarata. A házasság egyidős a világgal. Létrehozatala a teremtés utolsó felvonása volt.

A házasság is, mint a többi szentség, a természetfeletti életet gyarapítja. Ez is egy földi valóságelemet hív segítségül, mégpedig egy különösen emberi tényezőt: a szerelmet. Bár szigorúan véve a szerelem nem "alapanyaga" ennek a szentségnek - a házasság szentségének "alapanyaga" a felek kölcsönös odaadása és egymás elfogadása -, mégis a házasság szentségének teljes liturgiája ezt a szerelmet célozza meg.

Az a szövetség, amelyet Krisztus a kereszten kötött Egyházával, példakép a házasság szövetsége számára. Amilyen szeretettel Ő odaadta magát az Egyházért, úgy kell szeretniük egymást a házastársaknak is.

"Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak.
...
Férfiak! Szeressétek feleségeteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat és föláldozta magát érte."
(Ef.5,22-25)


A házasság szentségében Krisztus különleges módon találkozik velük és biztosítja őket segítségéről. Az isteni szeretet magához emeli emberi szeretetüket, egyesül vele és megerősíti Krisztus által, hogy apai és anyai hivatásukban megszilárduljanak. Mélyítsék el ezt az oszthatatlan szeretetet és legyenek hűségesek jóban, rosszban.

Amikor a házasságot fogadalomnak nevezzük, nem egy kötelezettség nélküli szóvirágról van szó. A "vőlegény" szónak a latin "sponsus" felel meg. Sponsus pedig a spondeo igéből származik, ami annyit jelent: ünnepélyesen elkötelezem magam, esküt teszek.

Az Egyház népe olyan emberekből áll, akik a kereszténység vizéből származnak. Igen, de honnan kapják a földi életet, amelyet az Egyház a kegyelmi élet állapotára emel? A keresztény házasságnak köszönhetik, amely eszközül szolgál az Egyház számára abban, hogy újból és újból fejlődjön és terjedjen. A házastársakat összekötő szeretetben létrejön közöttünk annak a legnagyobb szeretetnek a jelképe, amely Krisztust és az Egyházat köti össze.


vissza <<<

tovább a "KÉRDÉSEK és VÁLASZOK"-ra >>>